Lehetőségek a borjak emésztőszervi betegségeinek homeopátiás kezelésére

A hasmenésnél és felfúvódásnál, mint minden betegségnél, itt is legfontosabb a megelőzés. Ez biztosíthatja a borjak törésmentes fejlődését, folyamatos súlygyarapodását. Kihat még a távoli jövőbe tűnő tejelés időszakában a hatékony emésztésre is. De ha már baj van, a megfelelő gyógykezelés megválasztása sietteti a gyógyulást, csökkenti a káros következményeket. Ebben lehet segítségünkre a jól megválasztott homeopátiás szer.

A megelőzés alappillérei a borjú ellenálló-képességének fokozása és a kedvezőtlen környezeti tényezők csökkentése. A gondos gazda tisztában van ezekkel, és olyan körülményeket teremt a fiatal állatok számára, hogy az ideális legyen fejlődése szempontjából.

A homeopátiás szer kiválasztásának fő szempontja nem a kórokozó meghatározása, hanem a tünetek alapos megfigyelése. Nem elegendő csak a klasszikus, helyi elváltozásokat észre venni, hanem az általános állapot változásait is követnünk kell:

Helyi tünetetek:

  • a bélsár minősége (szín, állag, emésztetlen takarmányrészek, szag);
  • az ürítés módja, gyakorisága, fájdalmassága, eredménytelensége.

Általános tünetek:

  • mi lehetett a kiváltó ok (időjárás, takarmány, csoportosítás…)
  • van-e étvágya, mikor, hogyan eszik
  • mennyit, milyen ütemben iszik az állat,
  • fázik, vagy izzad, „liheg”,
  • ha lehetősége van a választásra, akkor inkább meleg helyen vagy a hűvösben tartózkodik,
  • fekszik, vagy áll, esetleg toporog, járkál,
  • felhúzza a hasát, púposít, vagy éppen homorít stb.

A fenti készítmények adagolása az eset hevességétől, súlyosságától függ. Kezdetben alacsonyabb potenciálban (C5-C9) gyakrabban adjuk, ha szükséges ¼-½ óránként, különösen hirtelen, hevesen jelentkező esetekben. Ha enyhébben jelentkezik a megbetegedés, illetve a lábadozás időszakában már naponta 3-4-szer is elegendő a gyógyszert adni. A teljes gyógyulás után még egy napig folytassuk az adagolást. Súlyos vagy hosszan elhúzódó esetben hívjunk állatorvost. Ha egy szer hatása nem jelentkezik egy napon belül (hirtelen mutatkozó tüneteknél 3-4 órán belül), valószínű, hogy nem volt jó a szerválasztás. Figyeljük meg újból a tüneteket, válasszunk másik készítményt. Segítség lehet, hogy egyszerre kettő esetleg három szer is adható, így biztosabb  eredményre számíthatunk. De a megfelelően kiválasztott egyetlen szer is teljes gyógyulást hozhat.

A hasmenés kezelésére leggyakrabban használt szerek:

  • Ha a tünetek megjelenésekor viszonylag hirtelen romlik az általános állapot, felszökik a láz, esetleg a kiváltó ok hideg szeles időjárásban, huzatban keresendő, az első szer a Aconitum. (Ezt egyébként bármilyen lázas, hirtelen jelentkező betegségnél alkalmazhatjuk kezdő szerként. Sokszor már önmagában képes visszafordítani a kóros folyamatokat.) C200-as potenciában ¼-½ óránként adhatjuk.
  • Az Arsenicum a választandó szer, ha a hasmenéses bélsár húsléhez hasonlít mind kinézetre, mind szagra és vércsíkokkal tarkázott. A végbél környéke kisebesedett, az állat szőre töredezett, száraz. Nem szívesen kel föl, hűvös helyen fekszik. Többször keveset iszik, apró kortyokban. A tünetek éjszaka rosszabbodnak, a kiváltó okok között a nedves, hideg (átázás) is szerepelhet.
  • Nux vomica akkor alkalamazandó, ha „bezabálás”, nem kifogástalan minőségű takarmány fogyasztása miatt jelentkezik a hasmenés. A has fájdalmas, a borjú érzékeny minden külső ingerre (zajok, fény érintés). Gyakran ürít görcsösen bélsarat, mely lehet véres is. Az erőlködés időnként eredménytelen, gyakran távoznak bélgázok, a végbél időnkét kifordul. Rosszabbodás kora reggel mutatkozik, az állat kifejezetten a meleg helyeket keresi, szívesen fekszik az oldalán.
  • Magnesium phosphoricum-ot adjuk olyan esetekben, ha a hasmenéses bélsár savanykás szagú, zöldes, habos, erőltetett az ürítése. Erős kólikás fájdalmak jelentkeznek, púposít, nyugtalanul, idegesen járkál, vagy a hasa felé rugdos a borjú. Hajlamos lehet a felfúvódásra is.Éjszaka, hidegtől romlik az állapot, a melegtől, nyomástól javul.
  • Mercurius-t használjuk, ha a bélsár nyálkás, véres (mintha a bél nyálkahártyája is kiürülne), esetleg sárgászöld, heves rohamokban ürül, de ez sem okoz megkönnyebbülést az állatnak, tovább erőlködik eredménytelenül. Az ürülő váladékok kisebesítik a testnyílások környékét. Jellemző, hogy a száj nyálkahártyáján is fekélyek jelentkeznek, a fogíny olyan, mintha piszkos lenne, folyik a borjú nyála. A végbél az erőlködéstől előeshet, a has tapintata hideg. Sem a hideg, sem a meleg nem javít az állapotán, szívesebben fekszik a bal oldalán, mint a jobbon.
  • Ipecacuanha-ra gondoljunk, ha a kokcidiózis tünetei mutatkoznak: a bélsár bűzös, habos, véres, mely elsősorban a vastagbélből származik (nem emésztett, inkább élénk színű, friss). A hasmenést túl sok, vagy túl zsíros takarmány is kiválthatja. Sápadtak a nyálkahártyák, gyenge, étvágytalan az állat. Nem igényli a folyadékot. Rontja az állapotát a mozgás, a párás meleg, a zajra nagyon érzékeny. A langyos szabad levegőn nyugalomban fekszik legszívesebben.
  • Colocynthis-t akkor alkalmazzuk, ha a kólikás fájdalmak állnak a tünetek előterében. a borjú nyugtalanul feláll, majd lefekszik. Javít az állapotán, ha erős nyomást gyakorolunk a hasfalra, vagy akár saját maga pl. a vályúnak támaszkodik. A bélsár habzó, híg, szállagos, sárgás, savanykás szagú, esetleg zselészerű. Fájdalmasan, bélgázokkal együtt ürül. Előfordul, hogy a végbélből bugyborékolás is hallatszik. Nagy a folyadékigénye, sokat iszik az állat.
  • Ha az állat már nagyon kimerült, gyenge, eszméletvesztés fenyeget, mindenképpen hívjunk állatorvost. Amíg megérkezik, segíthetünk azért a Veratrum album és a China nevű szerekkel. A nyálkahártyák ilyenkor piszkos színűek, enyhén kékesek, száraznak tűnnek. a bőrt megemelve a ránc csak lassan simul el (ez a kiszárdás jele). A végtagok, a test, a lehelet hideg. Sokszor a bélsárürítés akaratlan. 
    Ilyen súlyos esetben vigyük meleg helyre a állatot, ha szükséges, takarjuk be. A fenti szerek adása mellett nélkülözhetetlen infúzió adása az elvesztett folyadékok pótlására, nehogy a keringés véglegesen felboruljon.

A felfúvódás kezelésére leggyakrabban használt szerek

A felfúvódás olyankor alakul ki, ha a bendőben keletkező gázok termelődése nincs arányban az ürülésükkel. Általában hirtelen következik be, valamilyen takarmányozási anomálai miatt. Sokkal ritkább, hogy oka a bendő vagy a nyelőcső beidegzésének zavar. A bendőfal túlfeszülése leállítja a bendőmotorikát, mely tovább rontja a termelődő gázok ürülését.

Két formáját különböztetjük meg: a gázos és a habos felfújódást. Az előbbi szurcsapolással megszüntethető, az utóbbi csak kiegészítő szerek adásával.

Ha még időben észlejük a kezdődő bendőfelfúvódást, homeopátiás szerekkel elejét vehetjük a tünetek súlyosbodásának:

  • Antimonium crudum: az etetés után közvetlenül habos nyálfolyás jelenik meg
  • Apis mellifica: habos felfúvódás után segít helyreállítani a bendőműködést
  • Carbo vegetabilis: visszatérő, lassabb lefolyású esetekben, ha esetleg toxémia (mérgezés) veszélye is fennáll
  • Colchicum: heveny esetekben, ha a kiváltó ok az áthelyezés, átcsoportosítás lehetett.

Minden olyan esetben, amikor nem tapasztalunk javulást, vagy a kezelés ellenére az állat egyre rosszabbul van, feltétlenül hívjunk hagyományos készítményeket alkalmazó állatorvost az egészség megóvása érdekében.

Dr. Csúz Andrea

Csúz Andrea 2011. március 4-én, a szakmai képzésen elhangzott előadásának teljes anyaga „Szarvasmarhák néhány megbetegedése” címen itt letölthető/megnyitható pps formátumban »

 

 

Vissza: Előadások »

 

 

Nyugat-Dunántúli Biokultúra Egyesület • 9081 Győrújbarát, István u. 225. • Tel: +36-30/619-6923 • info@nyugatbio.hu • www.nyugatbio.hu

Bankszámlaszám: 11737007-20717698